|
1. Pilisi katedrálisok (Szörényi
Levente)
„Kisgyerek korunkban Szabolcs és én gyakorta
megfordultunk a Pilisben, annak is kitüntetten Pomáz
fölötti részén, a Holdvilágárok környékén. Apám és
barátai, köztük Sashegyi Sándor helytörténész, mindig
olyan ihletetten beszéltek e helyről, arról, mit is
rejthet itt a hegy gyomra. Ez a múltbeli élmény azóta is
elevenen és bennem, és a kilencvenes évek óta
időről-időre ellátogatok a Pilisbe.”
2, Fényben született … -
vadászgyuri Szerelmei (Vadász György építész)
Szentendre és Sénye: ezek Vadász György imádott
helyszínei. A jelenkori magyar építészet kiemelkedő,
iskolateremtő, vibrálóan színes és mindig megújulásra
kész egyéniségének „szerelmes földrajzában” föltűnik
felesége, vészabónoémi festő, építész fia, Bence,
valamint barátai: Lehoczky János kovács-iparművész,
F.Zámbó Isvtán képzőművész és Fábry Sándor is.
3. „Fegyverhordozók” –
Egészséges nosztalgia (Hámori József akadémikus,
agykutató)
"Ahhoz, hogy valóban jó és boldog légy, minél többet
kell tudnod a világról. Anyámnak volt ez a filozófiája.
Amikor hazatérek Fegyvernekre, óhatatlanul, egészséges
nosztalgiával gondolok vissza arra, mit is kaptunk és
milyen fantasztikus életünk volt itt gyermekkorunkban.
Ez mindig eszembe jut, s ez magyarázza azt, hogy amint
csak tehetem, ha csak rövid időre is, vissza-visszatérek
ide. Egészséges nosztalgiának érzem, ha valaki még
hetven év után is kiemeli szülőföldjét a többi régió
közül és azt mondja: igen, nekem ez a kedves helyem.”
4. Istentől kapott tánc (Markó
Iván táncművész-koreográfus)
"A Desseffy utcai ortodox izraelita hitközség kis
imaháza és a szemközti bérház tágas udvara, egy öreg
platánfa a Nagymező utcában, a Terézvárosi templom, az
Operaház balett terme, az imádott-elátkozott győri
színház varázslatos színpada, a folyók városának
Káptalan-dombja és a Szigetköz: ezek Markó Iván
„kiválasztott” helyszínei. A világhírű, Kossuth-díjas
művész már 60 éves, de még ma is színpadra lép.
„Az erőm abban rejlik, hogy Istennek tartozom
számadással. Gyerekkoromban mindig azt gondoltam, hogy
Isten a homlokomon tartja a kezét. Ha nem viselkedem
jól, akkor felemeli az egyik ujját, s aztán a
következőt. Még most is tartok attól, hogy egyszer
elveszi a kezét… Hiszen Istentől kapott tánc az enyém.” |
